„De én tanár szeretnék maradni, méltóságos uram!”

 Régi "bevált szokás, tanárainkat, pedagógusainkat meghurcolni". Legalább is ez jutott eszembe Fábri Zoltán filmjére visszaemlékezve. (Azt hiszem, nekem is újra kell néznem.) A rendező ebben a filmjében is feszegeti a kis ember (ez akár önmaga is lehet) viszonyát és küzdelmét a hatalommal és a hatalmaskodókkal szembe. 

Az 1956-ban készült film, tulajdonképpen egy finom, árnyalt kritikája az épp akkor fennálló rendszernek, de mainapig érvényes mind a képi világa és a mondanivalója is.

Hanibál tanár úr

magyar filmdráma 1956

90 perc

„Epaminondasz annyira szerette az igazságot, hogy még tréfából sem hazudott.”

„Én kérem, szembe szálltam a világtörténelemmel, amit a kultuszminiszter őméltósága a középiskolák negyedik osztálya számára engedélyezett. És tessék elhinni, ez nálunk van olyan merész vállalkozás, mint 200 elefánttal átkelni az Alpeseken.”

https://ok.ru/video/83310021218?fromTime=4848